A depresszió és a pánikbetegség szerintem közeli rokonok. Még mielőtt a pánikbetegség kialakult volna nálam akkor egy-egy nagyobb problémánál úgy éreztem depressziós vagyok, de volt olyan reakció is erre, hogy “hülye vagy te, nem depressziós”. Talán akkor kellett volna ezt komolyabban venni. De ennek következtében olvasgatok a depresszióról is. Így találtam rá Sue Atkinson könyvére […] Tovább

Azzal az ígérettel tértem vissza, hogy leírom mi történt azóta, hogy elkezdtem több mint 2 éve a blogot. Tudomásul kellett vennem, hogy a pszichológus nekem édeskevés lesz hozzá, hogy gyorsan visszatérjek a “normális” életbe, vagy valami hasonlóba. Akkor eldöntöttem, hogy irány a pszichiáter. Nem kell szégyellni, attól tartani, hogy hülyének, bolondnak, őrültnek titulálnak. Sőt én […] Tovább

 Ez a videó nagyon friss és szókimondó. Ajánlom figyelmetekbe, csak úgy mint Viktória írásait is. A videóban arról beszél, hogy neki mennyi idejébe telt és hogyan sikerült túljutnia rajta. Mint a mellékelt fotó mutatja, mosolygós, vidám ember lett újra. A videóért katt ide:   A pánikbetegségről Ha követni szeretnétek a Facebookon, akkor itt megtehetitek: Bihari Viktória Tovább

Sziasztok, hosszú-hosszú időre eltűntem. Sajnos azt nem mondhatom, hogy meggyógyultam, de egy jó dokival és a megfelelő gyógyszerekkel bele tudtam vetni magam a munkába, tudok közlekedni. Vannak jó időszakok és rosszabbak. Próbálok új irodalmakat és terápiás lehetőségeket találni, felfejteni az okokat. Úgy gondolom, majd Veletek is megosztom, hogy miket találok, hogyan használom. Ami a korábbi […] Tovább

Azóta, hogy szedem a gyógyszereket ma voltam először viselkedésterápián a pszichológusommal. Most annyira fel vagyok töltődve, hogy el sem tudom mondani. Arrafelé indultunk, ahol legutóbb igen cudarul éreztem magam. Őszintén szólva kételkedtem benne, hogy elsőre minden hiszti nélkül lemegy a táv, de sikerült. Végigjártuk azokat a helyeket a környéken, ahol volt emlékezetes pánikrohamom. Néha szándékosan […] Tovább

Azt hiszem tegnap írtam arról, hogy kell időt hagyni a hobbikra, alkotásra. Korábban sok dolgot bütyköltem, gondoltam néha megmutatok belőle ezt-azt nektek, hátha kedvet kaptok az alkotáshoz, segít elterelni a figyelmeteket, örömteli pillanatokat szerez, és segít a gyógyulásban. Nem tudom eset-e már arról szó, hogy egyik kedvenc műfajom a krimi. Dr. Csont címen fut egy […] Tovább

Igen, már negyedik napja szedem a gyógyszert, pénteken az orvostól hazajövet meg is vettem (megjegyzem az egész nem került még 1000 Ft-ba sem). Már az a tudat is sokat lendített a közérzetemen, hogy az orvosnő szerint jól kezelhető a problémám, még nem fajult el nagyon a helyzet és ha nem lesznek mellékhatások, lassan emeljem az […] Tovább

Ma kaptam ezt a linket, az első hosszabb történet pánikbeteg férfiról, mert ők ritkábban szembesülnek ezzel a betegséggel. Olvassátok el, talán lesz benne számotokra is néhány használható elem. Csak annyi az álmom, hogy éljek A címével pedig maximálisan egyet tudok érteni. Tovább

Hát nem sikerült sokra jutnom a szakrendelővel, mert legközelebb június 20-ra kaptam időpontot, de akkor is csak délutánra, estéről nem lehetett szó, egyébként is a doktor úr szabadságra megy, én meg, szerinte nem vagyok sürgős eset. Ja, hát neki nem is az, nem ő van bezárva a 4 fal közé… Aztán délután sikerült már az […] Tovább

Hát ezt is megértem, beutaltak a pszichiátriára. Pontosabban hallgatva a háziorvosomra, a blogban hozzászólókra és gyógyult pánikos ismerősre, kértem tegnap egy beutalót. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet, de azt azért nem, hogy ilyen nehéz zöld ágra vergődni a rendelővel. Felhívtam őket, hogy időpontot szeretnék.  Lakcímbemondás után mondtak egy nevet, egy telefonszámot és azt kérték, […] Tovább