1.0Macskamentahttps://macskamenta.cafeblog.huClementinahttps://macskamenta.cafeblog.hu/author/clementin/<a href="https://macskamenta.cafeblog.hu/files/2015/08/barlang.jpg"><img class=" size-medium wp-image-90 alignleft" src="https://macskamenta.cafeblog.hu/files/2015/08/barlang-300x200.jpg" alt="barlang" width="300" height="200" /></a>A depresszió és a pánikbetegség szerintem közeli rokonok. Még mielőtt a pánikbetegség kialakult volna nálam akkor egy-egy nagyobb problémánál úgy éreztem depressziós vagyok, de volt olyan reakció is erre, hogy "hülye vagy te, nem depressziós". Talán akkor kellett volna ezt komolyabban venni. De ennek következtében olvasgatok a depresszióról is. Így találtam rá Sue Atkinson könyvére a "Kiút a depresszióból" címűt. Ebben a számomra egyik legelső fontos gondolat a "találd meg a barlangodat" tanács volt. Idézem: "Nem az számít, mibe menekülünk. Az a fontos, hogy elmeneküljünk a világ nyomasztó gondjai elől, és valami olyat tegyünk, ami elég ahhoz, hogy abbahagyjuk a sírást és ne zavarodjunk meg teljesen." Nekem ez a barlang az elején az alvás volt, de sokszor még ma is ezt a barlangot választom. A pszichológusom szerint ez azzal magyarázható, hogy nem pusztán fáradt vagyok, hanem kimerült. A másik barlang később bukkant elő, a már említett bizsukészítés lett, és az ehhez tartozó többi dolog, a fotózás és Facebook oldal, a hozzá tartozó blog. Mindenkinek más a barlang, attól függően, hogy ki tud-e mozdulni otthonról. Ha lehet és jól esik, akkor válasszunk alkotó elfoglaltságot, mert ott még a sikerélmény is segíthet, hogy jobban érezzük magunkat. Nem biztos, hogy elsőre megtaláljuk a nekünk valót, de megéri próbálkozni.rich