<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Macskamenta</provider_name><provider_url>https://macskamenta.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Clementina</author_name><author_url>https://macskamenta.cafeblog.hu/author/clementin/</author_url><title>Nem önkéntes rabság</title><html>Na már megint nem haladok, a 200 méterre lévő bolt is kifogott rajtam. Pedig nagy lendülettel nekifutottam, de hátraarc lett belőle. Mire belelendültem volna a sétálgatásba, addigra meg megint eleredt.  Szóval ki kellene mennem, hogy tudjak hódolni a káros szenvedélyemnek, ugyanis fogytán van a cigikészletem. Tudom, hogy jó lenne leszokni, de most részben mankónak használom, elbíbelődök vele, sokszor lendít át a nehezebb pillanatokon, egyszer-egyszer meg is tudok vele előzni roham elhatalmasodást. Ez persze nem azt jelenti, hogy pánikbetegként tessék rászokni a cigire! Sajnos én hamarabb mondok le kajáról mint a cigiről. Kávézni már hetek óta nem merek, a kajálás néha nem is megy (mondjuk örülök a néhány kiló fogyásnak).

Amikor kocogókat látok, vagy olyanokat, akik láthatóan valami szórakoztató sportolásra készülnek, néha azt viszont megkívánom, de abba sem merek belekezdeni.

Nyűgös vagyok és zavarosnak érzek mindent...

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>