Azóta, hogy szedem a gyógyszereket ma voltam először viselkedésterápián a pszichológusommal. Most annyira fel vagyok töltődve, hogy el sem tudom mondani. Arrafelé indultunk, ahol legutóbb igen cudarul éreztem magam. Őszintén szólva kételkedtem benne, hogy elsőre minden hiszti nélkül lemegy a táv, de sikerült. Végigjártuk azokat a helyeket a környéken, ahol volt emlékezetes pánikrohamom. Néha szándékosan lemaradt, figyelte, hogy mennyire tudok magabiztosan mozogni. És végre már nem vánszorogtam, hanem dinamikusan lépkedtem. Nyilván egy szakértő támogatásával könnyebb volt kiindulni, de hála a kezelésnek az indulás előtti tipródás is elmaradt. Szándékosan úgy készülődtem, mint akkor, amikor munkába jártam, gyors reggeli zuhany, fölkapom a ruháimat (villámgyors vasalás után), elszívom a szokásos cigimet, bedobálom a szükséges holmikat a táskámba és lendületesen elindulok. Semmi 3-szor visszafordulok pisilni, semmi hasmenés elleni szer. Csak egy dolog maradt ki, a kávé. Ami hiányzik. Abban maradtunk ma a pszichológussal, hogy kis adagokkal lassan megpróbálkozhatok, ha úgy érzem, hogy jól esne. Kávézni már jó ideje nem merek, a pörgető és vízhajtó hatása miatt, de a kedvenc earl grey teámról is lemondtam egy ideje, mert amikor azt ittam, erősödtek a tünetek. Szóval ma iszom egy kis kávét végre és majd figyelem a hatást. Kólaféléket már néhány napja merek inni, nem éreztem, hogy rosszabb lett volna a helyzet. Vizsgálom a részeket és az egészeket, és beszámolok Nektek, hátha ami beválik nálam, segíthet másoknak is.
Szombaton például úgy gondolom léptem egy szintet a gyász feldolgozásban, a pszichológusom is egyetértett velem abban, hogy ez jó ötlet volt. Leültem a youtube elé és elkezdtem olyan zenéket hallgatni és összegyűjteni, amit a szüleim szerettek. Záray Márta és Vámosi János, Korda György, Apostol. Persze elszorult a torkom tőlük először, de mivel szép pillanatokat idéztek, összességében kellemes tevékenység volt. Ha jelent valamit nekünk egy zene, ne szégyelljük, hogy 20-30 éves dalokat hallgatunk, vagy éppen gagyinak, bóvlinak kikiáltottat. Az én életem, az én döntésem, az én zeném.
Ennek a szövegét, pedig külön ajánlom párok figyelmébe:
Szép napot Nektek!