Felhívtam őket, hogy időpontot szeretnék. Lakcímbemondás után mondtak egy nevet, egy telefonszámot és azt kérték, hogy délután kettő után telefonáljak. Eddig semmi gond, telefonálok kettő után.
Délután 14.10 felhívom a megadott számot, néhányat csöng aztán valami furcsa zaj, talán fax. Sebaj, újra próbálom, majd újra és újra… 10-15 perc hiábavaló próbálkozás után keresek egy újabb telefonszámot. Végre felveszi egy hölgy, elmondom újra, hogy időpontot szeretnék… és itt már belém is fojtja a szót. Újra lakcímbekérés. A hölgy szerint a főorvos úrhoz tartozok területileg, aki holnap 7.30-tól rendel, hívjam akkor. Kérdezem, hogy helytálló-e, ami a honlapon van, rendelési idő tekintetében. Hát ő nem tudja mi van a honlapon. Beolvasom a telefonba. Körülbelül stimmel, de csütörtökön csak 12.30 és 17.30 között van a doktor úr. De nekem olyan időpont kéne, ami hat utáni, mert éppen azért kellene orvoshoz mennem, mert nem tudok csak úgy bármikor bárhová elmenni – mondom a hölgynek. Nem lehetne, hogy egy olyan orvoshoz adjon időpontot, aki este rendel? Jegyzem meg, este nyolcig van rendelés… Hát ilyet nem lehet, ez az egyetlen szakrendelő a kerületben, az orvosokhoz területileg vannak beosztva a betegek, nem lehet csak úgy cserélgetni. Hívjam föl reggel a főorvos urat, és majd ő megmondja mikor fogad.
Nem mondom, hogy nem húztam föl magam nagyon ezen. Várok arra, hogy rendeljen a háziorvos és kapjak beutalót, aztán várok arra, hogy az illetékes elvtárs legyen bent a rendelőben, aztán kiderül, hogy nem is ő az illetékes elvtárs… Most reggelig arra várhatok, hogy a magasságos főorvos úr elérhető legyen, aztán alkudozhatok időpontért, ha végre eljutok hozzá, akkor majd várnom kell arra, hogy hasson a gyógyszer. Kezd fogyni a türelmem és fokozódik a félelmem. Alig merek kimenni, vásárlás közben vasárnap is ki kellett mennem a boltból, átadtam a bevásárlókocsit a páromnak és kimenekültem rosszullenni…
Aztán visszamentem, hogy csakazértiscsakazértis…
Szeretnék munkába járni, hazaúton bevásárolni, nem tipródni azon, hogy nincs itthon krumpli, hanem felkapni a szatyrot és lemenni 2 kiló krumpliért. Egy egészséges ember el sem tudja képzelni, hogy az embernek ilyen vágyai lehetnek, hogy vággyá nemesül a hétköznapi vásárlás is…
Fogy a türelmem és az erőm, a napi apró sétáimat megtenni, sziszifuszi tevékenységnek látom ezt az egészet…
